2015. október 3., szombat at 7:59 with
11 körül keltem, és ilyenkor az ember úgy van vele, hogy na ez a nap is Eleve El Van Cseszve.
Aztán meg szerencsére tévedtem.
Elmentem megcsináltatni a körmömet, mert már halogatom egy jóideje. Éjszaka-lila lett, a ködben tündöklő csillagokkal.
Átnéztem az Arénába cipőfűzőt és iratrendezőt vásárolni. Az úton megállított valaki, hátulról szólt utánam:
- Bocsánat, itt áll meg a 80as troli?
A szemébe néztem:
- Ne haragudj, nem tudom.
Volt az a meghökkenés a szemében. Ahogy tovább haladtam, még hallottam:
- Kérlek, add meg a telefonszámod.
Már messze voltam, amikor fölfogtam, hogy nekem szól.
Kicsivel odébb egy szőke srác volt, tizenhat körüli, divatos.
- Bocsi, ne haragudj, le tudnál ugrani nekem a dohányboltba?
Igent mondtam. Nagyon megköszönte, és a kezembe nyomott egy ezrest a cigire. Nagyon megfogott ez a bizalom: én tizenhat évesen nem mertem volna az utcán járóktól kérni szívességeket.
Növényeket vettem az erkélyre - nem biztos, hogy jó ötlet volt pont most, de amint megláttam őket, mosolyogni kezdtem. Magamhoz ölelve hoztam haza őket.
