Azt álmodtam, hogy Richard Armitage és jómagam egy amatőr plébániai közösséggel karöltve készültünk előadni a Vörös Sárkányt.
Erről az előadás előtt értesültem. Én voltam Reba. Anya rámszólt, hogy öltözzek. Ráébredtem, hogy nem csak, hogy nem tudom a szövegemet, de a szövegkönyv, mint olyan, nem létezik, nekem meg ötletem sincs, mikor kell a színpadra téblánolnom, és ott mit kell majd csinálnom. Valahogy jobban foglalkoztatott, mit vegyek fel.
Richard Armitage magyarul beszélt, és én megállapítottam magamban, hogy milyen jó, hogy mély a magyar hangja is.
RICHARD ARMITAGE-NEK VOLT IRL MAGYAR SZINKORNJA..
És kicsit aggódott, hogy nem tudom a szövegem; megnyugtattam, hogy olvastam a könyvet, és a filmet is láttam kétszer, szóval nagyjából sejtem, mi lesz. Ő végig a szövegkönyvét lobogtatva grasszált, de nem mutatta meg.
Azért valahogy jóban voltunk.
Az előadás előtt volt egy szentmise, és aggódtam, hogy ez most gáz-e, mert én nem vagyok vallásos, és nem tudom, Richard az-e, de nagyon kis professzionálisan rágta az ostyát, és nem panaszkodott.
Az álmom végén sem derült ki, miért akarná egy templomi közösség előadni a Hannibal-tetralógia egyik legvéresebb kötetét egy tudathasadt, nekrofil sorozatgyilkossal, akit viszont valóban Armitage fog alakítani a közelgő NBC produkcióban.