Szombaton megírtam egy regényt. (thistle&weeds)

Ma végre szembenéztem az államvizsga tételsorral, és nem olyan sutyok, mint számítottam (hurrá)

Ma ugyanakkor kiderült az is, hogy van egy duplaórám, aminek a létéről teljesen megfeledkeztem, és lélek egy nyugalommal Trónok Harcáztam, amikor a hallgatótársaim felhívtak, hogy hol vagyok, és hanyatt-homlok spuriztam - kiderült, hogy egy beadandó határideje is ma volt, amit gyorsan megírtam negyvenöt perc alatt.

[Ez az életem.]

Szóval egyelőre tele vagyok önbizalommal, ami általában azzal jár, hogy valami egészen különös kárörömmel lesem, mikor esek pofára, de remélem, nem esek pofára; mármint ez irodalom, ezt tudom. És lehet, hogy a teljes angol- és amerikai irodalom, a legelső írásos emlékektől a kortárs munkákig, és a nagyját persze az ország három részre szakadásunk idején olvastam utoljára, és már a címekre sem emlékszem, nem hogy egyéb pajkos kis részletekre, de még mindig elhiszem, hogy menni fog, és előtte legyűröm az alkalmazott nyelvészetet, utána meg az országismertetet, a szakdogámat is megvédem, és a fogaim között a diplomámmal megyek a mesterképzésre.

Hát, úgy legyen.

Kanada meg egyre sanszosabb.