2015. március 6., péntek at 8:37 with
és piros rúzst tettem fel.

Francis Bacon utópiájáról volt szó.

Dürrenmatt drámájáért jártam az antikváriumokat. (Könyvszag, könyvszag. Ne áltasd magad.) Az öreg hölgy látogatása. Meglátjuk majd.

Vettem mirelitpizzát, fagylaltot és egy párnát. Van valami felszabadító a vásárlásban. (A birtoklásban? Inkább a döntéshozatalban, az önállóságban.)

Olvastam. (The Road Delivered Us Home, megint egy fanficet. Lassan eljutok odáig, hogy ne szégyelljem.)

Befejeztem egy cikket (Slutshaming, fontosnak éreztem) de nem lett elég jó.

Főleg Tailort hallgatok. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bármibe belefogjak, de még csak alig van hat óra. Írhatnék, rendet rakhatnék. Egyetemi munka? Ma nem. Csak félek, hogy ha ma nem, akkor holnap sem, és azután sem, és sohasem... miért nem bízok magamban?

Címkék:



Da Capo al Fine
olasz zenei kifejezés: az elejétől a végéig játszva
személyes blog + idézetek + versek + firlefáncok
online: { }
l i n k e k

a r c h í v

a legfrissebb reblogjaim

longstoryshortikilledhim.tumblr.com
k ö s z ö n e t
© 2014 - Codes, design and colors by pinktape. Bullets and mini-icons by 7THD and kawaii-box. tumblr photo widget by JI Apps