és kimostam az ágyneműket, amíg kiteregettem. Írtam, és sokat haladtam a Lord Lazarusszal; az oldalszámot már megléptem, és remélem, tartom a minőséget. (A szívemhez nőtt ez a történet.)

Elmentem a srácokért, a bolhapiacon zsinatoltak. Haza; még írni akartam, de készülődnöm kellet a színházba. A hajam: kreatív katasztrófa, a sminkem meglepően lágy lett, tetszett. 

Korábban érkeztem. Vettem magamnak egy tábla csokoládét, elrágtam. (Harapni szoktam.) A többiek még nem voltak ott, 18:40. Felhívtam Mayát. "Nyolckor kezdődik," mondta, mire én: "bbbbbaaassza meg," érzésből, szívvel.

Felültem a kombínóra, mert ha az ember azt akarja, hogy rabolják az idejét, akkor bízza a BKV-ra. [Pénzem nem volt, hogy beüljek valahova, időm se, hogy hazamenjek.] 

Lementem a Móriczig, és még időben faroltunk vissza a Corvinra. 

Aztán eltévedtem.

És különös eltévedni Pesten, mert elég, ha csak egy utcát vétesz el. Emlékezetből fel tudnám rajzolni az utat, hogyan kell a Ferenc körútról az Üllőire fordulni, ismerem a fákat, a kirakatokat, a fényeket, az irányokat. Most elrontottam. Ott volt bennem, alig három méter, hogy "ezt nem ismerem, elszúrtam, nem erre van," de haladtam tovább - stabilan az ellenkező irányba, és még azt sem zökkentett ki, amikor szembe jött a Mester utca, mert azt mondtam: "csak visszafelé, pár kanyar."

És esőkék volt az ég, sűrű és sötét, és egyszerre ott magasodott egy sárga templom, és ahogy lefordultam, egy lerombolt parkolóház az egykori épületek árnyaival - Budapest eltorzul az éjszakával. Van benne valami szürreális, amit túl könnyű elfelejteni, amikor ismerős utak csigavonalát teszed meg fényes reggel, a dolgod után sietve, de ha nem tudod már, merre tartasz, akkor figyelj, mert a város megnyílik előtted, és ijesztő és fenséges.

(És arra gondoltam, hogy be akarom bolyongani így N.-el, megmutatni neki a tündérfényeket és lidérclángokat a pesti éjjelen.) 

Végül visszaértem, és a színházban lépni sem lehetett. 

A Korrup-Schőnt néztük a Trafóban, és még nem tudok megszólalni (mindig) mert némán jöttem haza és azóta is- 

[Ez a megtagadott katarzis. Ami fölkavar, és aztán egyszerűen ott hagy.]