2014. május 10., szombat at 2:50 with
 | |||||
| annyira el akartam menni rá miért nem mentem el rá |
- a legjobb hírek: Neil Gaiman válaszolt egy rövid levelemre - az anti-bully videóit köszöntem meg neki. egyszerűen csak olyan jó érzés, hogy eljutott hozzá.
- annyira hálás vagyok minden művésznek, íróktól a youtubereken át a sminkesekig, hogy megosztják velünk és velem az ötleteiket
- például: Equus, végre elolvastam, és bár a vége nekem túl egyértelmű volt, hihetetlen hatással volt rám. egyszerűen tökéletes. nagyon szeretném színházban is látni. nagyon szerettem volna.
- ezek az utolsó hetek, amikor az ember tényleg érzi, hogy egyetemista. az benne a szép, hogy nem csak a beadandók tornyosuló mennyiségéből és a torokragadó pániktól, hanem a munkától is; és bármekkora nyűg is, imádok az esszéimen dolgozni, hogy van rá lehetőségem, hogy tényleg elmerüljek egy műben, hogy találjak egy aspektust, ami igazán megragad, és amin keresztül vizsgálva a szöveget valami újat és nagyszerűt fedezhetek fel, és hogy mellé kell még olvasni ezt a sok-sok kritikai esszét, de te választod ki, melyikeket, és néha egyszerűen lenyűgözőek
- erős időszűkében kielemeztem Gertrude karakterét a Hamletben: hogy hogyan látják mások (a férfiak; lényegében, tárgyként és szexuális segédeszközként) és hogy a tettei mit árulnak el (hát nem ezt); volt egy prezentációm a Look Back in Angerről (modern-e még a darab) és a Grass is Singingről, (ahol a rasszizmus manifesztációját vizsgáltam az egyénen és a társadalmon belül és hnnng)
- éppen a mítosz-teremtés motívumait kutatgatom a The Playboy of the Western World drámában, lesz egy Cloud 9 / Mrs Warran's Profession összehasonlításom (a viktoriánus ideál működésképtelensége) és gondolkozom azon, a Shakespeare-kurzusomra mit adjak be; szerintem Hamletet és Richard III-öt fogom összehasonlítani, mint a cselekmény mozgatóit/gátjait, és indokolatlanul várom
- ahogy a szakdolgozatomat is; ami igazából csak jövő szemeszterre kell, a címleadás, és jövő év végére a szakdolgozat maga; Neil Gaiman, Caryl Churchill és Oscar Wilde között vacilláltam, egy professzort már felkerestem, ő Churchillre elvállalna, de javasolt egy másik mentort is, aki ír dráma szakértő, és csinálhatnám nála Wilde-ot (iskolánk gaimanológusát sajnos annyira jól nem ismerem, hogy dolgoznék vele) És ismét itt van az a remegő, kamaszos izgalom, hogy foglalkozhatnék Wilde-al, hogy szerdán meg tudom kérdezni a professzort, lenne-e a mentorom, és hogy mennyire várom; tehát azt hiszem, ő kerül majd ki győztesen, bár a témámban még nem vagyok biztos. Mindenképpen a drámáira koncentrálnék.
- E G Y E T E M
- a továbbiakban pedig a vizsgaidőszak felett lesznek idegösszereccsenéseim és végtelen sirámaim következnek, de titokban - titokban imádok itt dolgozni, imádom, hogy a része vagyok ennek a csapatnak, hogy kezdő kutatóként fedezhetem fel az angolszász irodalmat és itt vannak mellettem a hallgatótársaim, a professzoraim, kritikusok egész hada, és a szövegek maguk, és csodálatosak
