Ma királykék ruha volt rajtam, és a bőrtáskámat vittem. 

Első óra, fonológia; fél órával korábban vége lett, a teljes nyelvészeti tanszék felbolydult - valami teszt volt a végzősöknek, a Travesties-t olvastam addig Stoppardtól, modern irodalmon pedig a Mrs. Dalloway-t elemeztük és - nem tudom elmondani, ez mennyit jelentett, de az egyik monológom után (a narrációs technikát éljeneztem két kézzel, szuperlativuszokban) a professzorasszony hunyorítva nézett rám, és azt kérdezte: 

- Maga ír? 

Beismertem, hogy hát igen. Néha. Irogatok.

- Hasonlít rá, nem? Virginia Woolfra? 

- Bárcsak - mondtam, és ott haltam meg. 

Semmi nem tenne boldogabbá.