Viharnap volt, szóról-szóra haladgattam a háromszáz pontos vocablisten, mellé Do Androids Dream of Electric Sheep?, mellé a tény, hogy nem volt itthon senki. Papucsban mentem a közeli Lidlbe, a viharfelhők örvénylettek, történeteket meséltem magamnak. Pizzát vettem, lazacfilét, meggyespitét, angol borsos majonézt, fagylaltot és tonhalmártást; amíg a pizza sült, tanultam. Este átjött B., azt akartam mondani neki, hogy csak két órát maradjon, mert nagyon magam alatt vagyok az elmúlt hétben, és nehezen viselem a társaságot, aztán azt mondtam neki, hogy... m i n d e n t. Hajnal négyig beszélgettünk, addig, amíg a torkom már sajogni nem kezdett, a teraszon ülve a sötétségben a macskákkal és teával, és bent, a nappali szőnyegén fekve. Beszéltünk vallásról és félelmekről, szexről és feminizmusról (mi másról), mindenről, amit átéltünk, volt viszonyokról és leporzó történelemről.

Negyedikes koromtól fogva majdnem a gimnázium végéig ő volt a legjobb barátnőm. Aztán otthagytam, mint annyi minden mást. Örülök, hogy visszataláltunk egymáshoz.