Az előbb töröltem egy blogbejegyzés amikor rájöttem, hogy azért nem blogolok mostanában (egyideje) [sőt] mert egyszerűen nem tud eléggé érdekelni a saját életem {ami valójában egy egészen különleges, testen kívüli tapasztalat - és néha elgondolkozom, milyen lehet úgy élni, hogy tisztában vagy a jelenléteddel, hogy vajon a többiek így csinálják-e? gondolom sokan igen és sokan nem; nem vagyunk biztosak a nevünkben, nem tudunk rendesen bemutatkozni, és esténként megijedünk, mert az alvás előtt egy másodpercre felszakad valami tudatréteg és hirtelen kívülről látjuk magunkat de belülről is és észrevesszük hogy végig itt voltunk és fogalmunk sem volt róla}

Viszont rájöttem hogy arra jó lehet ez az egész hogy limitáljam a Facebook-aktivitásomat: igazából azért posztolom tele az üzenőfalamat mindenféle idézettel meg videóval és azért nem posztolom tele a gondolataimmal, hogy nekem meg legyen (illetve, hogy véletlenül se őrizzem meg), viszont van egy olyan (enyhén paranoiás) érzésem hogy az ismerőseim ezt elkezdhetik magukra venni, abban az érelemben, hogy némileg áthágja a Facebook-etikettet, és hogy eszem ágában sincs megosztani a világgal (ez egy elég elavult felfogás az internetről, de elég makacs) - hanem hogy egyszerűen csak szeretem, ha a helyén vannak a dolgok, és jó érzés, ha a képeket és idézeteket és történeteket és videókat és zenéket magammal vonszolhatom valahová, ahol biztonságban lesznek.

Szóval talán ez az a hely.